Ország az országban, avagy Erdélyi kirándulásunk…

 Mivel én már kétszer (2008-2010), csapatunk néhány tagja pedig egyszer (2010) volt már Erdélyben, ezért úgy döntöttünk, 2012-ben is meglátogatjuk az áfonya és a medvék hazáját. Márciusban elkezdődött a szervezés az augusztusi túrára. Martinka barátommal kigondoltuk az útvonalat, kiszámoltuk a költségeket, lefixáltuk a szállást és májusra már más dolgunk nem volt, csak végigmotorozni a nyarat és várni a „nagy túrát”. Augusztus első hétvégéjét választottuk, mivel mindenkinek ez volt a jó szabadság szempontjából. Fontos volt továbbá, hogy olyan motorosokkal menjünk, akik ismerik egymást és nem csak az úton, hanem baráti szinten is.

augusztus 2.

Reggeli gyülekező egy Győri kúton, 5h00-kor pedig elkezdődött a km-vadászat…Megálltunk az  Euroringnél  az M5 mellett, gyors tankolás majd tűz tovább és 9h00 után nem sokkal már a Nagylaknál találtuk magunkat a Romániai oldalon. Véget ért az autópálya, kezdetét vette a „motorozás”. Aradon keresztül Déva felé vettük az irányt, hiszen az első napi szállásunk Déva (Deva) és Vajdahunyad (Hunedoara) között a zömével magyarok lakta Csernakeresztúron volt. Minden alkalommal megszálltunk a László Panzióban, ahányszor erre jártunk, így ismerősök fogadtak minket. Lepakoltunk, visszaugrottunk Déva várát megnézni, felmentünk a felvonóval a szinte függőleges hegyoldalon és visszaérve a szállásra egy királyi vacsora és kb 600km után véget is ért az első nap.

augusztus 3.

Korai kelés, 5h00-i indulás aránylag hűvös időben és irány a Transzfogaras (Transfogarasan). Aránylag gyorsan elértük az elágazót, ami a hegyekbe megy fel, gyorsan tankoltunk és nekivágtunk a Fogarasi havasok átszelésének. Ha jól tudom, a világ egyik legszebb és legveszélyesebb útvonalának választották ezt az átjárót, de nem véletlen, erről 5km után a felfestés is árulkodik! Az út nem autópálya, de jól járható, viszont elég meredeken emelkedik 10-15 km-en, majd a hegytetőre utasokat szállító kabinos libegő végállomásánál egy visszafordító kanyar után jön a feketeleves…Még meredekebb emelkedő, még durvább kanyarok, kőomlásból ottmaradt 5tonnás sziklák az úton a kanyar közepén és elkezd fogyni a növényzet. Emelkedünk...Már értem az út kezdetén lefényképezett feliratot…Ekkor elfogy a növényzet az egyik oldalon, több száz méteres szakadék tárul elénk az út mellett, a szalagkorlát itt-ott még meg is van…És még a felénél tartunk…Előre tekintve megmutatja igazi arcát az átjáró… Pici autók jobbra balra cikk-cakkban haladnak a messze távoli hegyoldalon felfelé…mint egy falon…

Végigmegyünk az úton, az utasok fényképeznek, videóznak, a hegy tetején egy alagúton haladunk keresztül, majd a másik oldal szintén lélegzetelállító… Lemegyünk, megfordulunk, újra felmegyünk és közben számtalan helyen fényképezünk, majd rövid pihenő a hegytetőn lévő tónál és a partján fekvő vendéglőnél. Itt a levegő is érezhetően ritkább, a környéket tekintve a világ tetején érezhetjük magunkat, a kilátás minden irányban olyan is. Elment pár óra itt, de megérte, viszont különös felhők gyülekeztek, így picit könnyebb volt otthagyni a „Pokol országútját”. A következő úticél a Kászonaltíz(Ploiesti De Jos) főterén található Vackor panzió, ahol 3 éjszakát töltünk. Útközben megnéztünk egy romtemplomot Kerc-en és egy erődtemplomot Prázsmáron, majd odaértünk Kézdivásárhelyre(Targu Secuiesc) az aznapi utolsó tankolásra. Tankolás, rövid pihi, majd irány a szálláhely, ami már csak 25km. Eddig kifogástalan volt az aszfalt végig, a romániai rossz utaknak semmi nyoma. Ekkor jött egy útépítés, mentünk vagy 10km-t nagy szemű murván, majd felbukkant a várva várt tábla: Kászonaltíz jobbra 5km. Megint mentünk vagy 500-at… Itt is királyi fogadtatás, vacsora, és ital minden mennyiségben...feleannyiért mint nálunk! Este akinek volt kedve, lement a Kászoni Motoros Barátok (www.kmbmotors.ro) találkozójára, ami 8km-re volt a Tündérkert nevű tisztáson a Nyerges tető alatt. Ringatni senkit sem kellett, de ez nem is volt baj, a hangulat viszont jó volt.

augusztus 4.

Ezt a napot a motorostalálkozóra és a pihenésre szántuk, reggeltől estig a KMB-s barátainkkal múlattuk az időt, felmentünk a Nyerges-tetőre a kopjafákat megnézni, majd a felvonulásal elindulva megkerültük a kászoni falvakat és a szállásunkon letettük a vasakat. Este a Panzió tulaja, Dénes barátunk – Természetesen Dacia-val!- viszajuttatott minket a találkozóra, ahol nem túl neves, de annál színvonalasabb zenekarok biztosították a szórakoztatást. Aranyos kis találkozó volt, egyszerű, szerény, de a hangulat magáért beszélt. Ezt leírni nem lehet, mennyire más volt, ezt át kell élni.

augusztus 5.

Vasárnap igazi meleg volt reggel, az ottani öregek azt mondták: „nem lesz eső, biza” és mi elhittük. Igazuk lett! Tusnádfürdőn át új úti cél következett: Szent Anna tó.  Tusnádig nem is volt gond, hanem mikor lefordultunk a főútról…Nah az a 15-20km! Szinte itthon érzetem magam, annyira katasztrófális volt az út, de túléltük!Egész nap strandolás, majd Mohos láp, „Óriáskürtőskalács” és pihi a Panzióban következett. Ottani barátaink, Zsuzsa, Vilmos és Ákos természetesen ezt a napot velünk töltötték, így volt köztünk helyismerettel rendelkező is. Igazi jókedvű, eseménydús pihenőnap lett belőle.

augusztus 6.

Ismét korai indulással és fájdalmas elköszönéssel indult egy napunk, de sok-sok km volt betervezve, így nem várhattunk, nem maradhattunk! Pedig jól éreztük magunkat! Célba vettük mára a Gyimeseket, az 1000 éves határt a Rákóczi várral, a Gyilkos tavat, a Békás szorost, a Békási víztározót, a Bucsin-on átvezető szerpentint és végül az erdélyi fazekasok fellegvárát, a következő szálláshelyünket Korondot, ahol a Fazekas Panzióban Rózsika néni várt minket! A Gyilkos tó vizén csónakáztunk is. Mire Kászonaltízról indulva Csíkeszeredán, Gyergyószentmiklóson át Gyimesbükkig (1000 éves határ), majd onnan visszafordulva ismét Gyergyószentmiklóson, Békáson át a békási víztározót körbekerülve Borszékig(Borsec) eljutottunk, mindenki farkaséhes volt. Itt villámgyorsan megrendeltünk egy kupac kaját, ami nagyon finom volt, ha volt türelmed kivárni. Kb 30-40 perc alatt készült el… Közben elkezdett szürkülni. Elszüttyögtük az időt a megállások folyamán, megkaptuk az érte járó büntit. Összekaptuk magunkat, de a  szürkület végére csak Gyergyószentmiklóst sikerült elérni. íme az újabb feladat: Csapatban átkelés a Bucsinon  éjjel! Látni nem látsz semmit, kiszámíthatatlan kanyarok és végtelen éjszakai szerpentinezés vette kezdetét…Mintha 1000km-re lett volna Korond….De elértük, lepakoltunk ettünk-ittunk-vígadtunk…és örültünk, hogy mindenki épségben odaért.

augusztus 07.

Pihenőnap megint. Erre a napra ismét light-os programot terveztünk. Parajd-i sóbánya látogatás, megnéztük a legnagyobb székely, Orbán balázs sírját és a székelykapukat Székelyudvarhelyen (Odorheiu Seciuesc), majd visszamentünk a szállásra. Ekkor jött az ötlet délutánra: Kemencében sült pisztrángos ebéd egy vizimalom udvarán majd estefelé egy szénásszekérrel  lovaskocsikázás, ún. pálinkatúra a hegyre fel. Szerintem túránk egyik csúcspontja volt ez az este, mindenki nagyon élvezte a szekérre dobott lucerna kényelmét, a táj szépségét és a pálinka gondoskodását, méltó módja volt ez Erdélyben töltött utolsó napunk megkoronázásának.

augusztus 08.

Eljött a hazaindulás napja. Kicsit szomorúan, de annál több élménnyel megrakottan útra keltünk egy fejedelmi reggeli után. Parajdnál dél felé fordultunk, majd Szovátánál Kolozsvár felé vettük az irányt, ismét végeláthatatlan km-ek következtek. Motoroztunk, motoroztunk, motoroztunk és motoroztunk. Aztán dél környékén elértük a Király-hágó-t. Voltam már ott, van az út mellett egy vörös téglás vendéglő, gondoltuk eszünk ott ebédet.Nah ez már nem Erdély volt. Én miccs-et ettem, amit kb egy méterről hajítottak oda elém tányérostul. A kenyeret meg kosárban hozták és mikor visszavitték, megszámolták, mennyi fogyott és kiszámlázták…A többiek is hasonlókat tapasztaltak…Isten hozott Romániában…Gyorsan tovább is hajtottunk, Nagyváradnál egy utolsó „csurig” tankolás és irány Eger! Egy csomó ülésen való mocorgás után elértük Eger városát és a szállásunkat. Bevásárlás, pizzarendelés, néhány sör, délutáni pár óra alvás, majd esti iszogatás szerepelt a tervben. De ez csak terv maradt! Ugyanis a délutáni alvás másnap reggelig tartott.

augusztus 09.

Ismét felpakoltunk és Egerből a 24-es úton Sirok felé vettük az irányt, a következő megállóhelyünk a néhai Recsk-i kényszermunkatábor volt. Bementünk, megnéztük, szörnyűlködtünk és egy ottani volt pedagógustól több információhoz jutottunk a táborról, mint amit bárhol bárki hallhatott valaha róla.  A Recsk-i „haláltábor” után a következő megállónk a Veresegyházi Medverezervátum volt. Itt medvét etettünk mézzel és farkasokat lehetett simogatni. Felöltöttük ismét a motorosruhát és egy gyors Tatabányai tankolás után irány Győr.

Megérkeztünk. A mérleg: 2625km, ebből kb 400km rossz úton, a többi autópálya minőségűn, 8 nap, 7 éjszaka, 3 pihenőnap, kb 2400km 5 nap alatt, 5 motor, 8 fő és kitűnő hangulat.

 „Mocilaci” 

 

Kawasakimmal a Hungaroringen, avagy Kawasaki Lime Party 2012

Sokan nem tudják mi az a Lime Party, egy rendezvény Mogyoródon a Hungaroringen, Kawasaki Magyarország rendezésében. Márkatalálkozó, sok színes programmal kicsiknek és nagyoknak.

Évek óta vágytam rá, hogy egyszer eljussak az idén 2012. augusztus 24-én megrendezett márkatalálkozóra, de mindig volt valami, ami meghiúsította ezt. Ezúttal nem hagytam ki, főleg azért sem mivel tavasszal én is Kawasaki tulajdonos lettem egy Er-6f személyében.

Délutáni érkezéssel, belecsöppentem a Lime forgatagba. Mivel a pályát élőben még sohasem láttam, hatalmas élmény volt átgurulni a bejáratnál a Hungaroring felirat alatt. Megpillantva a távolból mosolyra kerekedett arccal begurultam a bulira. Kis idő elteltével már össze is futottam fórumos  barátokkal, akikkel élőben sosem találkoztam eddig. Ők már nem először jártak itt, ezen a rendezvényen, szárnyaik alá vettek egyből. Regisztráljunk és menjünk fel a pályára, hangzott el egy mondat.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy rávegyenek a regisztrációra, sikerült nekik. Az utolsó csoportban kaptam időpontot. Regisztrálásnál kaptunk limeonádé, fagyi és ételkupont, valamint egy Kawsaki-s kendőt is.

Kis idő után elkezdődtek a körök. Szörnyülködve néztem le a lelátóról. Kezdtem fontolgatni, nem megyek fel a pályára, de a többiek nem engedtek megfutamodni. Eljött az idő, bőrruhát öltöttem és remegő kézzel-lábbal elindultam a motorom felé. A rajthoz beállva, vizsgadrukk szerű szorongást éreztem, mit keresek én itt gondolatokkal fűszerezve.

Némi várakozás után megkaptuk az engedélyt, mehetünk, irány a ring. Első körben egyáltalán nem mentem gyorsan, mert nem ismertem a pályát, megfigyeltem minden kanyart, eközben a többiek mind lehagytak. Sokkal élvezetesebb volt ezután menni, mivel kb. 2 és fél kör alatt értek utol. Volt rá időm, hogy saját tempóban teljesen egyedül menjek egy autópálya szélességű aszfaltdarabon... Mennyei érzés volt, megszűnt a külvilág csak én, a motorom és a kanyar létezett.

Ahogy utolért az élboly megkezdődött a harc a kanyarokkal, ki hol megy. Volt egy szitu, hogy egyszerre kanyarodtunk hárman egymás mellett. Bíztam bennük, nem is volt gond belőle, kulturált volt mindenki, figyeltünk egymásra. Mivel már szürkületben mentem fel a pályára, hamar be is sötétedett, le kellett jönnöm idő előtt, mert nem sok mindent láttam sötét plexiben.

Élménynek hatalmas volt, nem bántam meg, hogy a többiekre hallgattam, és voltam olyan bátor, hogy felmenjek a Hungaroringre. Azóta büszkén mesélem barátaimnak, mekkora élménnyel gazdagodtam. A pályázás után megmustráltuk egymás motorját, eszmecserét váltottunk, tapasztalatokat vitattunk még meg a márkatársakkal, majd jól elfáradva hazaértem.

Köszönöm Kawasaki a lehetőséget!

"BlackGhost"

Oldal: Élménybeszámolók
------- ARRABONA MOTOROSTÚRÁK ------- - © 2008 - 2024 - motorosturak.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat